A távrepülésnél az a képesség a legfontosabb, amely segít megtalálni a termiket.
Amikor a gerinc mentén lejtőzöl vagy közép-szinten - félúton föld és a
felhőalap között - repülsz, a termik jelenlétére kizárólag a levegőből és az
ernyőd mozgásából következtethetsz. A termik keletkezéséről illetve elszakadásáról már sok
cikk született, de itt ebben a cikkben arra összpontosítunk, hogyan találjuk meg a termiket
a levegőben az ernyőt érő hatások figyelemmel követésével.

Termik struktúra

Segít, ha megértjük milyen mozgások mennek végbe a termikben. Alkalmasint a
legnagyobb ismert termik - az atomrobbanás - a velejáró törmelék által elénk tárja, milyen is a mozgásuk. Szerencsére ezeknek a látható és az általunk repült, nem látható termikeknek megegyezik az aerodinamikája, csak a méretük és a hő forrása különbözik.
Az általunk használt termik a földfelszín egy felhevült pontjával kapcsolatba lépő és ezáltal felmelegedő levegőtartomány. A kezdetben strukturálatlan buborékként emelkedő meleg levegő nagyon gyorsan alakul - egy, a tetején füstkarikaszerű örvénnyé, mely a termikmagjával a meleg levegő gyűjtőhelyéhez csatlakozva egyre csak táplálja a termiket. Ahogy a levegő táplálja a magot, a kezdeti forgás erősödik úgy, hogy a mag kezd felvenni egy a porördöghöz hasonló alakzatot - a porördög alkotja a termik alját.
A termik tetején - a fő örvény tetején a levegő kifelé áramlik a termik középpontja felöl. Az oldalán a levegő lefelé áramlik és az örvény alatt beszívódik a termik felé. Hogy ezután mi történik, a termiket tápláló forrás méretétől függ. Ha elég nagy, akkor továbbra is táplálni fogja meleg levegővel.
Néhány esetben a forrás elég nagy (és a hő arány elég magas) lehet ahhoz, hogy a termik egy összefüggő emelési sávot formáljon. Gyakoribb azonban, hogy a sáv megtörik, mivel a forrás nem elegendő ahhoz, hogy a termiket folyamatosan táplálja, így az egy idő után elhal.
Miután elszakad a talajtól, a termik elkezd emelkedni és a porördögszerű pótmag elkezd belecsúszni a főörvénybe, amely akár több száz méter magassá is válhat. Mindamellett a pótmag hideg levegőt is felszív magával a környezetéből, mely oly mértékben csökkentheti a felhajtó erőt, hogy az alsóbb részei el is maradoznak.

A termikek mérete elég széles skálán mozog és a legnagyobbak akár több száz méter átmérőjűek is lehetnek a földtől egészen a felhő alapig elnyújtózva. Miután egy köbméter levegő valamivel több, mint 1kg, így egy kisebb 100m átmérőjű és 200m magas termik több mint ezer tonnát fog nyomni. Ha még emlékszünk, a levegő, amely a termiket alakítja a földdel állt kapcsolatban, ezért szinte mozdulatlan vagy legalábbis a szélnél lassabban mozog, így abban az esetben, ha mégis mozgásba lendül, a termik hatalmas lendületet kap.


A termikek öt hasznos jellemzője
1. A főörvény tetején a levegő a termik közepétől kifelé áramlik.
2. A főörvény oldalán a magon kívüli levegő lefelé áramlik.
3. A főörvény alatti levegő a pótmaghoz csatlakozik.
4. A mag középpontjában a porördöghöz hasonlóan a levegő egy függőleges tengely mentén forog.
5. Kezdetben a termik a szélnél jóval lassabban áramlik, de ha a szél nekinyomul, akkor eltorzítja és felgyorsítja azt.




Találkozás a főörvény tetejével

Az egyetlen helyzet, ahol rendszeresen találkozhatunk az örvény tetejével, ha egy új termik épp ott keletkezik, ahol lejtőzünk. Ha egy domb mentén követed, ahogy egy új termik megszületik, olyan érzésed lehet, mint ha egy óriás megragadná az ernyődet és félrelökne. Ez esetben a megfelelő válasz az ha szembefordulsz az óriás kezével. Bármennyire ritka is ez a szituáció, ha az ernyőd egy termikmentes gerinc mentén előre és hátra dobálódik és nekiütközöl az óriás kezének, akkor minden okod megvan annak feltételezésére, hogy egy új termik keletkezett és szakadt el. Bár általában sokkal gyakoribb, hogy a főörvény oldalát vagy a pótmagot találod meg. Az ernyő és a levegő mozgása teljesen más (épp ellenkező) ezekben az esetekben, a termik tetejével összehasonlítva.


A főörvény oldalával való találkozás           

A főörvény oldalán a levegő lefelé száll. Ez azt jelenti, hogy a termik jelenlétére utaló első jel nem emelkedés, hanem süllyedés lesz. A főörvénynek szabályos felépítése lehet, de fel és le irányuló légmozgások közötti nyílások turbulenciát okozhatnak. Ezért a süllyedéshez hasonlóan turbulenciát tapasztalhatsz a termikbe való megérkezéskor.
A termikek által generált turbulenciák mégsem teljesen strukturálatlanok. Gyakran tűnnek fel az emelés szabályos foltjai és süllyedés sugárzik a termik magjából, mint ahogy a fodrozódás szétterjed a vízbe dobott kő nyomán. Ezek a fodrozódás-szerű mozgások szolgáltathatnak információt a termik hollétéről - ha egy bizonyos szögben ütközöl a fodrokkal, akkor először csak az ernyő egyik oldalára vannak hatással. Az ernyőt ebbe az irányba fordítva juthatunk el a termik középpontjába.
Gyakorlatban gyakran süllyedsz, aztán emelkedsz, majd újra süllyedsz. Tovább kell menni a süllyedésen ahhoz, hogy megtaláljuk a magot. Gyakran úgy tűnik, hogy az egyik szárny találkozott először a süllyedéssel és abba az irányba kellene fordulni, hogy megleljük a magot. Az erős termik körüli gyenge emelés tekintélyes zűrzavart képes okozni és gyakran előfordul, hogy a pilóták ebben a gyengébb emelésben köröznek, ahelyett, hogy tovább nyomulnának és a jóval erősebb emelést megkeresnék a magban - főleg akkor, ha a termik erősebb a megszokottnál. A legjobb megoldás ezen probléma elkerülésére, ha minden nap felmérjük a várt termik erősségét. Ha egy olyan napon repülsz, amelyen a korábbi legnagyobb emelés 7m/s körüli volt, akkor egy 3m/s-os folt valószínűleg inkább csak a magot körülvevő gyengébb anyag, mint maga a termik magja.


A pótmaggal való találkozás




A főörvény alatt általában kevesebb a turbulencia és a termik is kevésbé van süllyedéssel körülvéve. Ehelyett a termikbe szívott levegő tulajdonképpen a mag felé tudja húzni az ernyőt. Megint úgy érezhetjük, mintha egy óriás keze megragadná az ernyőt és oldalvást húzna a levegőn keresztül. Ez esetben a levegő áramlását követve található meg a mag. Az oldalt áramlást nehéz lehet felismerni, ha az ember magasan van. Ilyenkor elengedhetetlen a földi áramlások állandó, gondos szemmeltartása. Ebben a GPS hasznos segítséget nyújthat. Bár lesznek ernyők, melyek követni fogják a levegő áramlását bizonyos mértékig. A legjobb pilóták azt javasolják, hagyni kell az ernyőt, had kövesse a saját útját és menjen az áramlással, ahelyett hogy egyenes irányba erőltetnénk.
Akár a főörvénnyel találkozol, akár a termik pótmagjával a középpontját egy, a porördög közepéhez hasonló forgó mag fogja jelezni, bár kissé kevésé energikusabb. A forgó magon történő keresztülrepülés egyedi élményt nyújt azzal, amikor a szárny rövid ideig csavarodik, ahogy az ernyő találkozik a forgó levegővel, majd helyreáll. Majdnem olyan érzés, mintha a szárny kapna egy pofont. Egy kicsit nyugtalanító, de legalább tudatja a pilótával, hogy megtalálta a termik magját.


Termikek szélben

A termikek hatalmas tömegűek lehetnek így beletelhet egy kis időbe mire oldal irányban felgyorsul az uralkodó szélirány sebességére. Ezért néhány termik képes útját is állni a szélnek. Miközben ez történik, felvesz egy gördülő szerkezetet, melyben a szembeszél élén hátszél fúj a termik mind két oldala körül. Ez azt jelenti, hogy a legerősebb emelés ilyenkor általában a termik szembeszél élénél található.
Erős szélben a termikek eldőlnek, mint a kéményből felszálló füst. Ilyen körülmények között körözés közben besüllyedhetünk a termikbe, de mivel a termik el van dőlve, ezért az alsó, hátszeles él felé süllyedünk. Nem túl gyakori, hogy a termik hátszeles oldalán kiessünk és mivel a legerősebb emelés gyakran a termik szembeszeles élén található, ezért megéri a szélben kiterjeszteni a 360akat, úgy hogy közel maradjunk a termik szembeszeles éléhez.
A szelek útját álló termikek pillanatnyi szélcsended is kialakíthatnak. Ha lejtőzünk egy domboldalon és hirtelen az tapasztaljuk, hogy lényegesen könnyebbé válik szembeszélben repülni, ez nagy valószínűséggel azt jelenti, hogy valahol a domb előtt egy termik kezdi kirúgni magát. Így a szembeszél keresése kifizetődő lehet.


Milyen meredeken döntsünk be a termikben?

Annyira meredeken kell bedönteni, amennyire csak szükséges ahhoz, hogy a legerősebb emelésben maradhassunk. Általában a tapasztalatlanabb távrepülő pilóták nem döntenek be eléggé, így lehetséges, hogy át kell mászni egymáson, mivel egyes pilóták nem fordulnak eléggé meredeken ahhoz, hogy a mag legerősebb részében maradjanak a teljes körön keresztül. Gyakran érdemes meredekebben megdönteni az ernyőt a termik alsóbb részeinél, ahol a mag szűkebb. Akár a 30 fok fölötti dőlésszög is indokolt lehet. Amikor egy termikben utazunk és az nagyobb és jobb felépítésűvé kezd válni, akkor már lehetséges laposabb fordulok megtétele is, de persze ez nem valószínű, hogy növelni fogja az emelést. Mindig fontosabbnak tűnik arra koncentrálni, hogy megtaláljuk a mag legerősebb pontját, mint a dőlésszög miatt aggódni.


Hátraesett vagy előrelőtt a szárny a termikbe érkezéskor?

Attól függően milyen erős a termik, hol repülsz bele és hogy milyen ernyővel repülsz, mindkettő megtörténhet. Ha olyan szerencsénk van, hogy a felszálló levegőt telibe kapjuk, a legtöbb ernyő úgy viselkedik, mintha bele akarna harapni. Ha nem sikerül szemből elkapnunk, úgy érezhetjük, mintha le akarna maradni. Bárhogy is legyen, nincsenek kötelező érvényű szabályok, minden ernyőnek megvannak a sajátosságai. Példaként a Gin Boomerangot említhetnénk, amely a maga vékony verseny zsinórzatával egészen addig rendszeresen hátraesett termikbe érkezéskor, amíg a középső zsinór megrövidítésével nem módosítottak enyhén a fékeken. Azóta erőteljesebben megy be a termikbe.
Ha az emelés túlzottan erős, akkor az ernyő hátra eshet a találkozáskor és a pilótának meg kell várni a merülést, hogy a magba tudjon fordulni.
Ha olyan helyen repül az ember, ahol csak kisebb dombok találhatóak, akkor azokon a napokon, amikor nem elég erős a szél a lejtőzéshez a termik megtalálásának egyik legjobb módja, ha a dombtetőn kite-ként a fejünk fölött tartva az ernyőt próbáljuk megtalálni azt. Ha a termik megérkezik a szárny előre lő és akár még teljes fékhúzás esetén is a pilóta előtt lesz és megpróbálja elemelni. Ez a start pillanata. Valójában, ha elég erős a termik, akkor úgy sincs esély az ellenkezésre.


Érzékek

Mindig vannak jelei annak, hogy a következő termik hol lesz fellelhető. A látható jelek, mint a termikelő madarak, más ernyők, tollpihék vagy egyéb a levegő által felkapott törmelék nagyon fontosak. Mégis a látás nem az egyetlen érzékünk, melyre a termik keresésnél hagyatkozhatunk. A levegő mozgásának a hevedereken keresztül történő érzékelése legalább olyan értékes lehet, mivel a széles-skálájú légmozgás el tudja tolni a pilótát a magtól ha közel van a termik tetejéhez vagy lefelé tud húzni.

A szaglás és érintés is szerephez juthat. A termikek gyakran hordoznak a földről érkező szagokat, sőt néha annyival melegebbek a körülvevő levegőhöz képest, hogy akár még a bőrünkön is érezhetjük. A turbulens keveredés néha azzal is járhat, hogy mind a szagok, mind a melegebb levegő már a termiktől távolabb is érezhető. A zajok is segíthetnek. A termiknek is lehet - süvítés-szerű - hangja, főleg ha áttör egy inverziót vagy áthalad a gerinc fáinak lombozatán.
A termikek nehéz vadak. Láthatatlanok és meghatározhatatlanok, de valószínűleg ez az ami olyan élvezetessé teszi a vadászatukat. És ha jól odafigyelünk, sok elejtett nyomra bukkanhatunk.